Ezaz kisfiam, most szépen ülj rá a hátára, míg apuci gyorsan exponál egyet.
Elegem van már a nagy karácsonyi hús zabálásból, pedig én húsimádó vagyok. Tegnap csináltam egy jó kis paradicsomos gombás fussilit, saját recept alapján. Aki szintén így érez, az próbálja ki ezt a kaját, nem fog csalódni.
Hozzávalók 1-2 személyre:
Elkészítés:
Serpenyőben meg melegítem az olajat, majd hozzáteszem a félbevágott gombafejeket. Mikor már félig megsült, beleteszem a felkockázott vöröshagymát és a félbevágott olivabogyókat. Ha a hagyma és az olivabogyó is szépen megsült, akkor belenyomom a gerezd fokhagymát és még pár másodpercig sütöm. Beleöntöm a felkockázott paradicsomkonzervet és beleteszem a sót, borsot és bazsalikomot. (Ha van időd, akkor a konzerv paradicsom helyett rendes paradicsomot hámozz meg és kicsit turmixold össze és azzal öntsd fel.) Kicsit hagyjuk rotyogni a szószt. A tésztát már a legelején feltehetjük a tűzre főni, mert kb egy időben készülnek el. Ha elkészült minden, akkor a tésztára ráöntjük a paradicsomos szószt, rádarabolunk egy kis mozzarellát és megszórjuk parmezánnal. Kísérőnek valami félszáraz fehérbort ajánlok hozzá. Jó étvágyat kívánok!
A genero.tv oldalon hallgatható meg David Lynch két újdonsült zenéje. A Good Day Today nekem túl elektronikus, mármint ahhoz képest, hogy Lynch készítette. Viszont az I Know...na az tagadhatatlanul az Ő műve. Belassult, kellően sötét és sejtelmes. Az érdekesség még az, hogy ezekhez a zenékhez bárki csinálhatott videó klippet. Az elkészült munkák genero.tv oldalon meg is tekinthetők. Vannak köztük igen figyelemre méltó darabok is.
Blogom stílusához méltóan közzétennék néhán példát arra, hogyan lehet másképpen díszíteni karácsonyfát az ünnepek alatt :) Gondolkoztam már én is valami hasonlón, de annyira nem motivál a dolog, hogy neki is kezdjek, úgyhogy marad idén is a klasszikus fenyőfa díszekkel. Viszont ha te érzel magadban késztetést és készítesz valami extra jó minimál karácsonyfát, akkor feltétlenül juttasd el hozzám! :)
A 35 éves Fox Harvard autodidakta módon tanulta meg a fotózás rejtelmeit. Első kameráját 16 éves korában kapta a nagyapjától. Pár perc olvasgatás után úgy döntöttem, nem írok többet az életéről, ugyanis a művész több oldalon keresztül ír magáról, ha valakit mélyebben érdekel, akkor megtalálja weboldalának infó részénél :)
Guilherme Torres brazil építész már szerepelt blogom oldalán és most sem tudtam neki ellen állni...ami szerintem teljesen érthető. A 600m2-es épületen látszik, hogy nem egy legénylakás. Elég csak átfutni a fotókat és az alaprajzot és máris szembetűnik a négy állásos garázs, a négy hálószoba, a 14 férőhelyes étkezőasztal és a brutálisan nagy kanapé a nappaliban. Tehát a méreteket nem aprózták el, mint ahogy a kifinomult stílust sem. Az egészben a kedvencem a zárt udvar a medencével. Lehet, hogy ez már valakinek túl zárt és a hatalmas fal miatt esetleg nyomasztó, de gondoljunk csak bele milyen privát bulikat lehet itt tartani...A dolgot még egy nagy elhúzható tetővel spékelném meg. Az is nagyon szuper, hogy erre a kis udvarra nyit a konyha, az étkező és a nappali...teljes az átjárhatóság.
Számomra ez az év egyik legnagyobb kedvence!
Szégyellem magam, de sajnos még csak most néztem meg a Dennis Hopper rendezte Szelíd motorosok (1969) című klasszikust. Ez egy road movie, laza szereplőkkel, vagány motorokkal, gyönyörű tájakkal, különböző kultúrákkal és egy szabad felfogású élet szemlélettel. A történet röviden: Wyatt és Billy egy sikeres drog üzletet bonyolít le, így hozzájutva soksok dollárhoz. Los Angelesből el is indulnak New Orleans felé, de útjuk közben nem nézik sehol jó szemmel ezt a hippi életet, így különböző kalandokba keverednek. Szerintem ez egy csodás film, nem is értem miért halogattam idáig a dolgot. Persze minden filmet nem láthat az ember...de kíváncsi vagyok, hogy te milyen filmet ajánlanál, amire azt mondod, hogy naa ezt érdemes megnézni!
Idén ünnepelte 15. évfordulóját a washingtoni Thievery Corporation. Ennek alkalmából kiadtak egy best of válogatáslemezt It Takes a Thief néven, az eddig megjelent legnagyobb slágerekkel. Részemről jobban örültem volna egy új stúdió albumnak, mert erről a válogatáslemezről szinte minden dal megvan már. Viszont akinek ez az együttes ismeretlen annak ez egy jó lehetőség, hogy meghallgassa az elmúlt 15 év legjobb lounge, downtempo és trip-hop zenéit! Ha érdekel nézz itt körül.
Na de nem a Keanu Reeves féle filmből (bár az se volt egy rossz hely), hanem a svájci Walensee-nél. Kicsit jó a kilátás, a tulajdonosnak nem igen kell sötétítő függönyre költeni. Érdemes megnézni a K_M Architektur oldalát, ugyanis a tervet ők készítették, referenciáik között pedig nem találtam olyan épületet, amibe nem költöznék be egy másodperc alatt...