A következő kommentet a Geppetto oldaláról illesztettem be, ahol Kucsera Péter gondolata található a minimálról. Gondoltam megosztom veletek, mert szerintem egy jó megfogalmazás...

"Egy kicsit komolyabban. Mint tárgytervező azt hiszem meg tudok szólalni hitelesen a témával kapcsolatban. Szeretem. Szeretem a minimált de nem gondolnám, hogy mindenkinek való. Hogy is van ez? Kinek milyen stílus való? Valahol hallottam, hogy a mindenkori divat mindössze a divatosan öltözködők 12%-ának áll jól. El tudom képzelni, hogy ez igaz. A stílus egy kicsit hasonlít a divathoz ebből a szempontól. Ha valamit sokszor látunk az ismerőssé válik, az ismerős dolgokhoz pedig vonzódunk. Gondoljunk csak a tévés “személyiségek” vonzerejére, a reklámokra. Rengeteg kísérlet bizonyította, ha valamit elégszer elmondanak az hitelesnek tűnik. És mostanában sokat hallunk a minimálról, sokan beszélnek róla, sokat fotózzák és publikálják. Olyanok is megkívánják, akiknek pedig csak gondot fog okozni… Persze ez nem a minimál hibája, a minimál igenis jó és szerethető. Annek aki tud minimál életet élni, akinek nem okoz problémát hogy belátnak az intimebb életébe is, akinek nincsenek görcsös gyűjtőszenvedélyei, aki ezeket már meghaladta, túllépett rajtuk. Véleményem szerint a minimálhoz fel kell nőni. Ezzel nem szeretném degradálni azokat akiknek ez még nem való.. ahogyan a “gyerek” sem egy rossz felnőtt, hanem egy más állapotban lévő ember. A szőlő sem rossz bor, hanem a gyümölcs más állapota. A minimál egy életforma. Egyszerűen kevesebb birtoklás, kevesebb anyag, kevesebb forma. … Ha ez neked vonzó, ha ezt érted csak akkor alakítsd az életteredet ilyen alapelvek szerint.. hogy az újságban bejön, még nem jelenti hogy szeretni is tudnád. Gondold át, gondoljátok át ezeket mielőtt stílusok mentén próbáljátok meghatározni a következő otthonotokat. Én magam barokk vagyok? Minimál vagyok? Nem? Akkor mi vagyok?"

Eredeti cikk a Geppetto oldalán.