Luca Dipierro Olaszországban született, dema New York-ban él. Inspirációtit többek közt az európai reneszánsztól kapta. A képeket meg is lehet vásárolni, olyan 40-80 $ áron, de még nem döntöttem el melyiket is tenném ki a nappali falára.
A régi albumok borítói nem is annyira szörnyűek, főleg ha egy kis kreativitást csempészel bele, mint hogy azt Christian Marclay is tette. Régi Michael Jackson , Doors, Donna Summer, David Bowie...stb lemezeket illesztett össze, hogy humoros végeredményt kapjon belőle. Szerintem jól sikerültek. Azért megnézném az én gyerekkorom borítóinak kombinációit is: East 17, Backstreet Boys, 2 Unlimited...:)
Zaha Hadid munkásságát különösebben nem kisérem figyelemmel, nem teljesen az én stílusom, de ez az épület amit az olaszországi Jesolo városába tervezett, na ez tetszik. Ezek a képek persze még csak tervek, de ha elkészül, akkor egy lakossági és üzleti központ lesz. Található lesz benne egy 5 csillagos szálloda, irodák, kongresszusi terem, szórakozóhelyek és éttermek. Ezt a fluid épületet kívülről nézve hamisíthatatlan Zaha Hadid hatást láthatunk.
Ez a fotel ugye a Lounge Chair, amit Charles és Ray Eames tervezett. Nagyon szép fotel, igazi klasszikus és kult darab...éppen ezért egy ilyen tárgyból egy, max kettő elhelyezése néz jól ki, ha többet tervezünk be egy térbe, egyszerűen elveszti jelentőségét és különlegességét. Itt pedig egyből hatot is betettek, szinte sablonossá vált, mintha egy mindennapi fotelt látnánk. Ez nem feltétlen a tervező hibája, néha a megrendelőkkel egyszerűen nem lehet bírni...
A Brit származású Nick Veasey röntgen fotóit láthatjátok. Erre a fotózási stílusra teljesen véletlenül talált rá a művész, ugyanis egy üdítőitalokat gyártó cég kérte fel, hogy készítsen ilyen jellegű fotókat a termékéről. A kép egy reklám fotóhoz kellett, mivel az üdítős cég a dobozokban rejtette el egy játék fődíját. Ez a fotózás annyira megtetszett neki, hogy sikeresen folytatta is, jó pár fotójáért nem kevés pénzt fizettek a megrendelők.
A fotók elkészítése elég bonyolult folyamat, általában több kép is szükséges a végeredményhez, majd ezeket a képeket egymásba kell illeszteni. A röntgen fotó mérete 43x35 cm-es, tehát ha egy nagyobb tárgyat kell fotóznia, akkor bizony több kép egymás mellé illesztéséről van szó.
Legnagyobb munkája egy Boeing–777-es gép teljes keresztmetszetének felvételét. Számold ki, hogy a 61 méter fesztávolságú, 18,5 méter magas gép röntgen fotózásához mennyi 43x35 cm-es képet kellett egymáshoz illesztenie utólag...:) A kép 1:1 méretarányban megtalálható a bostoni Logan repülőtéren.
Célja azonban nem nagy, hanem minél apróbb dolgok fotózása, állítólag ez sokkal nehezebb.
Most sikerült megszereznem Parov Stelar legújabb Coco című albumát. Változatlanul tökéletes album és nagy örömömre viszi azt a szintet, amit az előző albumokról már jól ismerünk. Jó hír, hogy egyből kettő lemezt is kapunk, amin szinte az összes számban fellelhetők a jazzes és swinges electros hangzások. Van itt ülve hallgatós és táncolós is bőven. Ha szeretnéd közelebbről is megismerni, klikk ide.
A post létrejöttéért köszönet "zenében mindenevő" barátomnak!
A bootleg kifejezés nagyjából a hangrögzítés kezdete óta használatos a zenében, jelentés tartománya ugyanakkor folyamatosan bővült. A legújabb trend szerint bootlegnek nevezzük két zeneszám illegálisan készített egyvelegét.
A "bootleg" szó a szesztilalom idején született Amerikában és a csempészárut nevezték így. A zenei zsargonba eredetileg mint az illegálisan rögzített, kiadott, illetve másolt felvételek megjelölése került át. A világ első bootleggereként Lionel Mapleson könyvtárost tartja számom a szakirodalom, aki 1901-ben hangfelvételt készített Nellie Melbe énekesnőről a beleegyezése nélkül.
A bootleg történetének következő állomása 1928, amikor a The Happiness Boys "Twisting The Dials" című felvételében a rádión akkoriban játszott populáris dalok hangfoszlányait használta fel. 1956-ben Dickie Goodman és Bill Buchanan még tovább mentek, amikor a Platters énekegyüttes egyik felvételébe más fekete előadóktól szúrtak be hangfoszlányokat.
Ez előrevetítette a sampling, azaz a hangmintavétel kultúrájának kialakulását, amelynek előmozdítói a lemezjátszók zsonglőrei, a dj-k voltak. Francis Grasso New York-i lemezlovas volt az, aki 1968-ban rájött, hogyan lehet úgy egymás után lejátszani lemezeket, hogy az átmenet észrevétlennek tűnjön. A hetvenes évek közepén Amerikát levette a lábáról a diszkó-láz, feltűntek az első szupersztárként kezelt dj-k. Larry Levan, Ron Hardy és társaik már nem csak lejátszották, hanem egymásba folyatták, összemixelték a lemezeket. Közben megszületett a hiphop, az első lemezjátszóval előállított zene, és ezzel együtt kialakult a zenék összevagdosásának és a darabok új sorrendbe rakásának, egyes zenei motívumok át- és beemelésének – "cut-up"-nak nevezett - gyakorlata. Ennek első kompozícióba sűrített nyomata 1981-ben Grandmaster Flash "Adventures On The Wheels Of Steel" című kollázsa, amely többek között a Blondie, a Chic és a Queen egy-egy dalának részletéből áll össze.
A Pentax nemrég jelentette be új felső belépő szintű DSLR fényképezőgépét, a Pentax Kx-et. Érdekessége, hogy szakít a hagyományos fekete külsővel és csupa színes vázzal és kiegészítővel támad. A harsány színeket kedvelő vásárló választhat 20 váz és 5 markolat szín közül, így egy teljesen személyre szabható Pentax Kx fényképezőgéped lehet. A gép belsejét tekintve nincs nagy innováció, inkább a külsővel próbálja a lelkes amatőröket megfogni.
Technikai info:
12.4 megapixel CMOS érzékelő
2.7 inch LCD kijelző
720p HD video
HDR image capture